das agyraktár

couleurlocale:

missingvalues:

missingvalues:

rpszt:

missingvalues:

szazsoketharmadaharomharmadert:

tankönyvek: 25e
füzetek, írószerek: 16e

szeptemberi ebéd 16e

57ezerrel kezdjük az évet…

nem sírok, csak mondom. szerencsére meg tudjuk oldani

szerinted ezért kinek kell magát szégyellnie?

neked,…

én személy szerint mindig is felháborítónak találtam, hogy a tankönyvet meg kell vásárolnia a gyereknek, ezt az iskolának kellene szolgáltatnia. mondjuk nem tudom hogy most mi a tankönyvpiaci tendencia, minden évben újra nyomatják e a könyveket… értelmetlenül….az írószer még oké is…

Bizonyos jóléti, nyugat-európai országokban két ennyi idős gyerek iskolába indítása összesen egy tornaszerkó árában van. Könyvet, ceruzát, tollat, festéket, füzetet, munkafüzetet, térképet stb. ad az iskola.

Tudja valaki, hogy a magyar tankönyvkiadós maffiát manapság ki uralja?

pontosan. még emlékszem, hogy amikor én voltam általános iskolás, ment erről egy vita, és éppen skandináv országokat hoztak példaként erre vonatkozóan az akkori pedagógusok úgy emlékszem, volt ahol tankönyvet nem is vihetnek haza a gyerekek…

és az egész tk kiadók versenyéről szól, például ha már nemzeti egységről beszélünk, kifejezetten káros, ha ugyanaz a generáció különböző tankönyvekből tanul. de mondjuk nem tudom h ez most így van e…

bazdmeg itt mindenki ekkora kommunista?

alapból nem az ár a lényeg, hanem a hozzáférés. az államnak nem az a dolga, hogy olcsó legyen a tankönyv, hanem hogy 1) mindenkihez eljusson 2) minőségi legyen.

eljusson

az az alapállás, hogy mindenki fizesse ki a tankönyvet, ahogy minden mást is kifizetünk. és emellett legyen olyan rendszer, ami ad tankönyvet mindenkinek, aki amúgy nem tudja kifizetni. nem azoknak, aki nem akarja, vagy erőfeszítést kell tennie, hanem annak, aki nem tudja. viszont ez a támogatás is vásárlóképesség kell legyen, tehát akinek nincs rá pénze és az állam segít - mi segítünk, ugye -, az is vihesse a kapott pénzt a tankönyvek között, így ő is fokozza a versenyt, aztán később majd elszámol a “közösséggel”.

azon lehet vitázni, hogy menjen-e egy tankönyv évről évre lefelé, vannak tárgyak, ahol ez megy - természettudományok elsősorban -, vannak, ahol annyira nem - pl nyelvoktatás, ahol intenzíven használod. egyébként az oktatási módszerek egyfolytában fejlődnek, tehát az újabb és újabb könyvek egyébként indokoltak. viszont ennek lehetőségnek kellene lennie, aki megőrzi a könyvet és továbbadja, az VISSZAKAPJA az ár egy részét = motiváció a megőrzésre. és akkor nem az van, hogy “őrizd meg, aztán ha nem, akkor megbüntetlek”, hanem eldönti, hogy megér-e egy év vigyázást a könyv ára. nyilván meg egyébként. ahol meg támogatás van, vagyis “ingyentankönyv”, ott is kaphassa vissza az érintett ugyanúgy a könyvárat, ennyi szociális elem bőven mehet.

minőség

minőség meg kínálattól lesz, szeretitek vagy nem. kell egy állami kapuőr, ami nem engedi be a lenin–apánk–horthy-gazdánk vonalat, de ezen felül legyen verseny. Pokorni szokott úgy fogalmazni, hogy legyen egy léc, aki átugorja, jöhet. ezzel érvelt miniszterként, amikor felépítette ezt a rendszert, amit egyébként megmaradt pár hónappal ezelőttig (csak szigorodott az évek alatt az elbírálás). ez úgy néz ki, hogy van egy készséglista, ezt kell megtanítani 8+4 év alatt, ehhez gyárt tankönyvet, aki akar. ami átmegy a szűrőn - állami tankönyvengedélyező bizottság, nagy bürokratikus izé, hosszú elbírálási folyamattal, ami esetünkben inkább jó, mint rossz, mert lassú akadémikusok, de legalább nem annyira korruptak, sokan is vannak ehhez, imádnak tökölni a könyveken, így hülyeség nem nagyon megy át a rendszeren, persze konzervatív megközelítésűek, de tartalmat berakni nemtudnak, csak kivenni (nem tudják beírni a hátranyilazást, csak kivenni).

így jön be a képzési innováció a rendszerbe, hogy jobb tankönyvet gyártanak egyes kiadók, mert nyerni akarnak a piacon. Einstein sem egy bürokrata kérésére fogalmazta meg a relativitás-elméletet, mint tudjuk.

tankönyvellátás

a teljes képhez a tankönyvellátásról is kell egy mondat. ma a tankönyvgyártók versenyeznek az iskoláknál, hogy tőlük vegyenek könyvet (csak olyat forgalmazhatnak, amit jóváhagyott a bizottság). az árba mindenféle szolgáltatásokat is beleteszek, kiszállítás, csomagolás, pénzbegyűjtés. sok iskolában a tanárok csak leválogatják mi kell, onnan a szolgáltató viszi, egyezteti, beszedi, viszi a kártyás terminált, minden amit akarsz. ebben a kvázi zárt rendszerben versenyeznek a szolgáltatók egymással, a rendszer zártságát a szakmai követelmény és maga a piac zártsága (csak iskolákban releváns, ugye) adja.

mi lesz most?

mivel ma a tankönyvpiacon verseny van (vagyis bűnös, versenyBŰN, piacBŰN, vállalkozók=bűnözők vannak meg minden), ezért a forradalom ezt is elsöpörte. két dolog történt.

1) a kínálat megfojtása

nyáron módosították a Pokorni-féle tankönyvtörvényt. formálisan megmarad a korábbi rendszer, de bevezetnek egy surranópályát: a miniszter egy saját maga kitalált, törvényben semennyire nem szabályzott pályázati rendszerben bármikor bármelyik tárgyra pályáztathat tankönyveket és amire azt mondja ő, hogy az a jó, azt kell venni. kötelezően. tehát amire Balog Zoltán azt mondja, hogy ez AZ irodalomkönyv, onnantól az az. függetlenül az árától. a tartalmától. a mindentől.

az átalakítás bevallott célja, hogy a 2013ban bevezetendő nemzeti alaptantervre legyen “megfelelő” tankönyv. lefordítom: nyírő józsef csak ajánlott a NATban, de a miniszter olyan könyvet választott, amiben benne van. és kötelező megvenni. megvan?

2) a terjesztés államkapitalistává alakítása

ez még aberráltabb változás. még tavaly, a közoktatási törvénybe került be, de csak idén 2012. októbertől hatályos egy rendelkezés, amely szerint vége van ennek a nagy szabadságnak, hogy a könyvterjesztők csak úgy keresgetik az iskolákat - biztos lopnak meg minden -, helyette lesz egy darab állami tankönyvforgalmazó és kész. egy forgalmazó mind felett. a hazugság az, hogy ez egy tőzsde lesz, amiben mindenféle könyvek elérhetőek lesznek, mindenki megrendel, amit és amennyit akar, aztán ez a szervezet eljuttatja mindenhová, egységes minőség, kiszámíthatóság, minden, amivel a központosítók érvelni szoktak. meg persze olcsó, mert volument vesz (a ki? az állam? nincs kitalálva).

és a valóság: bele is írták a törvénybe, hogy ez a könyvtárellátó kht lesz és kész. azt kell róluk tudni, hogy ma versenyeznek ezen a piacon, és kb 30-40 iskolát szolgálnak ki. a minőségre mindenféle pletyka van, de az lényegtelen is, a lényeg, hogy versenykörnyezetben 30-40 iskoláig jutottak. ma 4200 iskola van az országban, majdnem 6000 telephellyel. most ők fognak megszervezni mindent. egyedül. egymaguk. 

és igen, bekerült tavaly a könyvtárellátó igazgatóságába Kövér “Striga” Lacibácsi testvére, Szilárd volt felesége.

buzi a rendszer.